Abba a korosztályba tartozom akik még filmre fotózva tanulták meg a fényképészet csodáját. Hálás vagyok ezért az időszakért. Filmre fotózni egyfajta varázslat - a mai napig szerelmese vagyok, és használom. A munkáim nagy részét azonban már digitális kamerával végzem.

Londonban tanultam (London College of Fashion), végzettségem szerint divatfotós vagyok.

Eltökélt szándékom volt Nőket, portrékat fotózni - ebben találtam meg önmagam és fantasztikus tanáraim is ebbe az irányba tereltek. Mégsem alakult így teljesen. Bár folyamatosan készítettem női portrékat, de nem ez lett a fő profilom.

Kismamákat kezdtem el fotózni, anno még ez egy kiaknázatlan terület volt. Teljesen beleszerettem a kismama fotózásba, és ez hozta magával a baba, majd az újszülöttfotózásokat is. Az újszülöttfotózás is egy steril terep volt akkoriban itthon, így elsők között kezdtem el ezzel foglalkozni.

Ebben az időszakban született meg a Kisfiam, Milán (aki ma már 13 éves kiskamasz) Az Ő létezése, az anyai szeretet bensőséges megélése még jobban elmélyítette bennem a baba-mama fotózás iránti szenvedélyt.

Ezután következett a tanítás és workshopok- erre különösen büszke vagyok, hiszen szívem-lelkem beletettem. Több tanítványom is tehetséges fényképésszé vált és fantasztikus érzés látni az útjukat.

Időközben pedig én is változom/változtam. Az elmúlt 2-3 évem mélypontjai és felemelkedései, felismerései, az önismeretei utam, a befelé figyelés egy új dimenziót nyitott meg.

Eljött az életemben egy ‘calm’ időszak, egy teljesen önazonos világkép, ahol tisztán is világosan látom és érzem - miért is vagyok fényképész és mi az én valódi utam.

A Nők, a női lélek, a lágyság, a finomság, az érzékenység teljesen magával ragad. Végül itt találtam otthonra - ott, ahonnan egykor elindultam. Az utam egy gyönyörű nagy kört rajzolva visszavezetett a kezdetekhez.

Minden egyes megörökített pillanatért hálás vagyok és a még rám várakozó csodás pillanatokért is.